“A2″ szint (belépő)

 2. számú melléklet a 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelethez*57

1. Belépőfokú (A2 szintű) nyelvtudást mérő vizsga

1.1. Az A2 szintű nyelvtudást mérő nyelvvizsgán a mindennapi élethelyzetekben, a szakmai tevékenység során előforduló egyszerű, személyes élettérrel kapcsolatos idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges idegennyelv-ismeret meglétét kell felmérni.1.2. A vizsga az alábbi nyelvi készségek és kompetenciák vizsgálatára irányul:a)A nyelvhasználó megérti a leggyakrabban előforduló szókincset, ha a számára legközvetlenebb személyes dolgokról (különösen a személyéről, a családról, a vásárlásról, a közvetlen környezetről vagy a munkáról) van szó. Megérti a rövid, világos és egyszerű üzenetek és bejelentések lényegét.b)A nyelvhasználó képes nagyon egyszerű kommunikációra, amely során valamely ismert témáról vagy cselekvésről információt cserél valakivel, egyszerű fogalmazásmóddal beszélni tud életkörülményeiről. Általában nemért meg annyit, hogy folyamatosan részt tudjon venni a társalgásban.c)A nyelvhasználó megtalál bizonyos információkat rövid, egyszerű, hétköznapi szövegekben (pl. hirdetések, prospektusok vagy menetrend), és képes megérteni a rövid, egyszerű magánleveleket.d)A nyelvhasználó képes megírni rövid és egyszerű magánleveleket, feljegyzéseket, üzeneteket, amelyek a közvetlen szükségletekre vonatkoznak.e)A nyelvhasználó ismeri a célnyelvű beszédközösség legelemibb mindennapi kommunikációs és kulturális szokásait, amelyek a számára legközvetlenebb témákhoz (különösen a családhoz, a közvetlen környezethez vagy a munkához) kapcsolódnak.f)Kétnyelvű vizsgák esetén a nyelvhasználó képes összefoglalni a rövid és egyszerű célnyelvi szövegek lényegét magyarul, képes közvetíteni a rövid és egyszerű magyar szövegek kulcsinformációit a célnyelven. 

ÁLTALÁNOS CÉLKITŰZÉS

A vizsga azt méri, hogy a vizsgázó a beszélt és írott nyelvet –egyszerű és közvetlen információcserét igénylő mindennapi beszédhelyzetekben alapvető készségeket alkalmazva –képes-e megérteni és gondolatai, szándékai kifejezésére használni. Az elsődleges cél az idegen nyelvi kontextusban/szituációban megnyilvánuló cselekvőképesség meglétének ellenőrzése.

Olvasott szöveg megértése

A vizsgázónak bizonyítania kell, hogy képes megérteni rövid, egyszerű, konkrét, általános tartalmú szövegeket, amelyek gyakran használt mindennapi vagy a foglakozással kapcsolatos nyelvezetet tartalmaznak, melyeknek szókincse egyszerű vagy nemzetközileg használt szavakat tartalmaz (pl. közleményeket, rövid utazási tudnivalókat, egyszerű nyomtatványokat, rövid híradásokat, menetrendet stb.).

Írásbeli kommunikáció

A vizsgázónak bizonyítania kell, hogy tud írni olyan rövid szövegeket, amelyek különféle egyszerű élethelyzetekben alapvető információkat közvetítenek. Egyszerű, összefüggő szöveget tud írni számos érdeklődési köréhez tartozó, ismerős témában, rövid, különálló elemek lineáris összekapcsolásával. Képes elfogadható pontossággal problémákra rákérdezni vagy elmagyarázni azokat. Mondataiban egyszerű nyelvi szerkezeteket használ, szerkesztésmódja általában nehézkes, de folyamatos. Bár lehetnek nyelvtani és helyesírási hibái, az információ túlnyomórészt követhető.

Hallott szöveg megértése

A vizsgázónak bizonyítania kell, hogy képes tartalmilag helyesen megérteni hivatalos közléseket (közleményeket, hirdetményeket stb.), valamint két anyanyelvi beszélő ─ a jelölt tapasztalati világából vett legfontosabb témákkal kapcsolatos ─ beszélgetését,amennyiben a beszéd világos, jól artikulált és lassú. A vizsga azt méri, hogy a vizsgázó a szemi-autentikus média-és a hangfelvételekből képes-e a lényegi mondanivalót kiszűrni, és a tényszerű részleteket megérteni.

Szóbeli kommunikáció

A vizsgázónak bizonyítania kell, hogy tud kommunikálni egyszerű és közvetlen információcserét igénylő mindennapi beszédhelyzetekben egyszerű fordulatok és összefüggő mondatok sorozatával, felsorolással. Képes megfelelő módon reagálni a kérdésekre, illetve kérdéseket tud feltenni, képes kifejezni alapvető beszédszándékokat, a saját érzéseit és benyomásait. Szókincse korlátozott. Beszédtempója az átlagos anyanyelvi beszédtempónál lassúbb, esetleg szünetekkel megszakított. Kiejtésében, hangsúlyában és intonációjában érezhető anyanyelvének hatása.